Szép Somogy-országom
Szép Somogy-országom,szűkebb pátriám
érted dobog szivem,ideköt e táj,
bármerre is barangolok országoknak útján.
Hány folyó s patak
szabdalja völgyeid ölét
a Balatontól a Dráváig,
hogy surranó habjuk vigye
a Dunán át,a tenger méhibe
álmodott,könnyes álmaink.
Mennyi hely,mennyi emlék:egész életem
mi itt zajlik Somogynak szivében.
Szürke utak futnak délre,a határra,
hol vizre hajló fűzek alatt hullámzik a Dráva,
évszázadok emlékeit temetve magába.
A város is,mely elvette apámat
itt,a Kapos völgyében terpeszkedik.
Arrajártomban megsajdul a szivem,
mégis csodálom e vidék szépségeit,
a zselici táj szelid ívű lankáit,
völgyek ölén rejtőzködő,apró-tornyú falvait.
S a Koppány-parti kis tanya
amit úgy szerettem!
Még ma is siratom vadvirágos rétem,
hol sárgarigó dala szállt versenyt a szelekkel.
És Siófok,mely őrzi diákéveim
s temetője rejti anyám hamvait,
hol Balatonom hűs habja vár reám,
múlt és jelen keveredik emlékembe már.
S a ságvári erdő árnyas fái alatt
gyerekkorom emlékei a mélyből felfakadnak.
Itt öleli kis falumat a kanyargó Jaba patak,
ide tértem vissza újraálmodni vesztett álmaimat.
S a tájak,miket emlékeim mélyére bevéstem
mind ide láncolnak ezer kötelékkel.